NASA Image of the Day

2009. július 18., szombat

DST 090718 -- éjszakai közjáték

...helyett kilenc év és pár tucat nap. II.Gagarin navigál és később énekel is.
A beígért rémségek előtt, még az első éjszakán eltévedünk. Jól jön az uborka a bajban, egy termetes darab oldalában bevésést találunk. " II.Gagarin elvtárs forduljon balra." Balra fordul. Kicsit még ijedtek vagyunk, szó sem lehet indulatokról. Én képeslapot írok, ki tudja látlak-e még, édes hazám, szép Magyarország. És egy másikat az új tesónak. "Egon! -- így hívom, mióta elváltunk. -- Tessék rendesen mosakodni, a szappan nem tart örökké! Csu@lon -- mert én meg így hívom magam régóta. Erre a hivatkozásra ne kattints, olvasd tovább a történetet.
Tizenharmadik nap: receptcsere egymás között, gyakorlásból. Megtanulom a munyik elkészítésének módozatait, ők szerény javaslatomat latolgatják, miszerint szappannal még kellemesebb. Valóban terpentinből készül, de van benne pakura is jócskán. Snóblizunk, hiszen már rég levetettük a súlyos felszerelést. Gagarin II. pólóján felirat, angol. "Csesszétek meg." Kérdezem, tudja-e mit jelent. Nagyot sóhajt, bólint. -- Galaktika Baráti Kör -- feleli büszkén. Meghagyom ebben a hitben, itt fönt senkit se zavar.
Napok múlnak el eseménytelenül, bár az uborka egyre unalmasabb, már a fél karomat adnám valami pipereszappanért. (14-15-16-17. napok.) A tizennyolcadikon Hold körüli pályára állunk, hogy kihasználjuk a centripetális erőt. Egészen közel haladunk a felszínhez, meglátom hemperegésem nyomait a porban. -- Ejha! -- füttyentek. -- Hát mégsem hadova? Egon papírjai nem is voltak hamisak, csak az emlékeim törlődtek valahogyan. Vagy mégsem az én nyomaim? Már távolodunk, amikor befejezem a töprengést és kötényemből előrántom a sakk készletet. Légsakkozunk, jelentős mennyiségű uborkát nyerek, nem nagy örömmel. Egy sötét paraszt ellebeg, de az csak Miskin, a másodpilóta. Megesszük az egész készletet, útitársaim repetát követelnek a viaszos vászon sakktáblából. Feszül a hangulat, Tretyak kadét a ládájában rejteget néhány falatot, a többiek, élükön a parancsnokkal leverik a lakatot és testvériesen megosztoznak. Tretyak az anyjukat szidja, majd leül egy sarokba pityeregni. Együtt érzek vele, vigasztalom. Végül csak a dugi mogyorós csokitól nyugszik meg, amit végszükségre tartogattam. A nagy izgalmak közepette megint eltévedünk, egyenesen a rémséges Fénybanya galaxis közepébe zuhanunk. Szerencsére ezek az orosz-kazah asztrofizikusok kidolgozták a Fekete Lyukak közömbösítését. Meglepődöm, olyan egyszerű ötlet. Gagarin II. közömbösítő fogport ereget a zsilipen át, de azért jól megkapaszkodunk. Ám a nagy veszélyt újabb követi, maga a névadó tekeredik körénk, s mint Kirké Odüsszeuszt -- újabb görög szál! --, minket is disznóvá varázsol. Így kicsit jobban ízlik az uborka. Léna, az egyetlen nő a csapatban spirituszégőn lekvárt főz, egyedül ő nem malac, és nagyon élvezi a szabadságot. Végül a forró lekvárral nyakon önti a Banyát, el is múlik a varázslat azonnal. Kilenc napos, romantikus kalandba keveredem vele, s megosztom a maradék mogyoróst. Elkéri a sztaniolt, mint szerelmi zálogot, a piros csomagolást pedig a fülébe akasztja. Egy darabig még tetszik, de aztán nem, a viharos kalandot elhidegülés követi. (18-33. napok.)
A harmincnegyedik napon hibernálnak, így az utazás többi részéről csak a hajónaplóból értesültem kilenc évnyi alvás után. Léna próbálkozik, de zavar a bajsza. Egyáltalán, mind rondán elszőrösödtek, a vezérlőpult csupa korpa, de még inkább a hölgy mamusza. Félek, elvirágzott nőiessége, s ez hamar be is bizonyosodik. Habár az uborkát még mindig jó étvággyal fogyasztja. Első kérdésemre, hogy hol vagyunk, váratlanul a hallgatag Woyceh, a lengyel vendégnavigátor felel. -- Hol, hol? Az isten háta mögött, fél éve hagytuk el, bár rettenetes volt a tömegvonzás, a fogpor pedig mind elfogyott, hát még erősebben kapaszkodtunk, II.Gagarin pedig kozák népdalokkal próbálta elaltatni az öreg figyelmét. Szerencsés vagy, hogy átaludtad, borzasztó hangja van a parancsnoknak, maga a pokol. És az a rohadt uborka sem akar fogyni. A képeslapjaidat elküldtem. Hökkenten bámultam a szemébe, hamar beavatott. -- Leszálltunk valami koszos bolygón, istenem, végre egy jót kakálhattam. A postamesternek rémes feje volt, de csodálatos bélyegeket stemplizett a lapjaidra, lesz öröm odahaza. Megköszöntem a gondoskodást, félrevonultam és áttanulmányoztam a hajónaplót. Rémülten olvastam űrhajónk nevét: Bounty -- persze cirill betűkkel. A parancsnok megnyugtatott, hogy a kókuszos csokiról kapta a nevét, nem a régesrégi vitorlásról. Nem nyugodtam meg, a levegőben lázadás terjengett.
Magam se számoltam már, hányadik napon: rémes veszekedés Léna miatt, állítólag a raktérben cefrét rejtegetett, de váltig tagadta a dolgot. A személyzet szomjas, spiritusz van még, mindenki pálinkafőzést követel. De Léna megmakacsolja magát, testével védi a jókora műanyag badellát. Csak egy szikra kell és kitör a lázadás. Egyedül Woyceh nyugodt, s most ő igyekszik vigasztalni. -- Nyugi, nem lesz semmi baj. De lett! Méghozzá mekkora!
Az újabb fejezetben bővebben az akkoráról, s még számtalan kalandos izgalmakról. Egon telefonál, megérkezik a tábori posta, kiszabadítunk egy fekete kismacskát a rozogárok karmaiból, friss levegőt vételezünk, aztán irány a világűr, avagy Space Truckin. Ez utóbbi dalt Misa küldi nekem, egyem a szívét. További borzalmak, szalámi és almabor, érdemes fent maradni. Mai képes illusztrációnk egy valódi űrüzenet, majd meglátják, szoktam én lódítani?! (Szoktam.)