nemsoká', hiszen tökkelütött társaim lassan három hónapja dermedten várják, hová a fészkes fenébe röpülünk tovább. (Ami biztos: Woyceh nem is szűz! Csak megnémult és nem tud magyarázkodni, de én aztán tudom, komplett kisregényt írhatnék élete első harminc évéről, kezdve a radomi szülészettől egészen Kazahsztánig.)
Nohát! Hamarosan megindulunk, neki a világűrnek komoly trappban. (Csak Léna vesz fel fehér surranót.)
Uzsonna a toplákoknál a Toplákon. Azt a mézédes torhányt! (A torhány egy kicsit hasonlít a mi tarhonyánkra, csak éppen ez északigyümölcs és valami gomba is egyszerre. Úgy szalad, mint a csík, a helyiek prittyával vadásszák és leginkább mosatlanul fogyasztják.)
Lesz itt buli, addig is egy képecske. Ha már mindenhova, ide is legyen: BRAZIL. (Türelem...)
2009. október 7., szerda
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)